Meglátod, megismered, belé szeretsz, ő is beléd... Mindez csodálatos, hiszen erre vágytál mindig...csak egy probléma van...az a pár ezer kilométer...

No, megvolt az idei nyaralás. Kicsit amolyan "Study tour-ra" sikeredett, ugyanis sikerült megtapasztalnom, hogy milyen is az, amikor az ember egy olyan kultúrával ismerkedik meg, ahová a magyar még nem nagyon tette be a lábát. Ahol még nem tudják, hogy milyenek is vagyunk, és ahol mi magyar lányok sem jártunk még sokan. Pedig azt hiszem nem ártana. Tudósítás Dél-Olaszországból...

Minden ember életében eljön az az idő, amikor túl lő a célon, amikor betelik a pohár, amikor úgy érzi, hogy a világ és mindenki a világon ellene van. És akkor az ember egy idő után önmagát és másokat megalázó, és tönkretevő pusztításba kezd...

Vajon miért van az, hogy akárhányszor megtörténik, mindig ugyanúgy fáj? Miért van az, hogy amikor az a bizonyos valaki kimondja azt a szót, hogy vége, még századszorra is belehasad a szívünk???Miazistenért fáj mindig ugyanolyan cudarul, mint a legelsőnél? Annyi ilyet végig éltem már, és mindig azt hittem, hogy majd jobb lesz (vagyis nem...reménykedtem abban, hogy ez lesz a legutolsó) de aztán mégis jött az újabb és újabb, és végül mindig ugyanoda lyukadunk ki. Piszkosul fáj még mindig.

De kezdjük csak az elején.

30 év. Azt hiszem ez az a kor, amit ha az ember elér nem árt ha nekifog egy kis számadást tartani az eddigi életéről.