feb
23

Mostanában egyre több sorstársam meséli a következőt:

Adott a pasi (helyes, jó munkahellyel, egzisztenciával, és a "kutatások" szerint is rendben van vele minden), akivel megismerkedsz, összehoznak vele, vagy bejelentkezik a múltból, hogy ezer éve rád van kattanva stb... Írogat, hívogat napokig le sem száll rólad, hogy találkozzatok, hogy milyen jó, hogy összehozott a sors, hogy mennyire jófej vagy, hogy milyen jól nézel ki, hogy nem is érti, hogy nem volt eddig semmi köztetek. És éjszakákat át sms-ezel vele, vagy áttelefonálsz (ráadásul ő hív), ééééés amikor végre összejön az a bizonyos randi ,amire már úgy készülsz, hogy nah itt akár már lánykérés is lehet, ezért elmész fodrászhoz- vagy legalábbis valami barátnővel befesteted a hajad, meg shoppingolni, aztán órákig állsz a szekrény előtt a már sokszor emlegetett jelmondattal, hogy "NINCS EGY RONGYOM!", majd gőzerővel próbálod eltüntetni azt a nyamvadt ragyát, ami aznap reggel a homlokod közepére nőtt.

És mire jön az este úgy érzed, hogy kihoztad magadból (na jó hozott anyagból dolgozol, de) a legjobbat.

Megjelenik Ő, akiről már azt is tudod, hogy milyen színű a fogkeféje, pedig még sosem láttad, hogy hányas a zoknimérete, és hogy milyen pózban alszik, plussz számos más olyan dolgot, amit "csak veled" osztott meg eddig életében....

A randi pedig tökéletes. Eljön érted, kinyitja a kocsi ajtót -erről máris az a vicc jut eszembe, hogy akkor csinálja ezt egy pasi, ha vagy a kocsi új, vagy a nő :) aztán virág vagy csoki (merthogy szerinte neked aztán nem kell ám fogyózni, mert annyira jól nézel ki), és vacsi és/vagy egy kávé ééééés minden, de minden tökéletes. Elmondja, hogy legközelebb elvisz a törzshelyére, ahol majd megkóstolhatod a legjobb dolgot, amit valaha ettél ( és hozzá teszi, hogy ő bizony majd' minden nap hozzájut ám)és hogy hova szeretne menni veled nyaralni (merthogy azt a helyet látnod kell!!!), és alig akar kiengedni a kocsiból, merthogy még ne menj, ő igaz holnap korán kel, de nem baj...és randi végén pedig illedelmesen megköszöni a megtiszteltetést, hogy szántál időt rá, ami neki annyira jó volt, és mindenképp látni akar még, és...és...és...és...és...és már a lelki szemeid előtt látod, ahogy leendő gyermekeitekkel sétáltok a parkban kézenfogva...

És aztán úgy eltűnik, mintha soha nem is találkoztatok volna... :S

Az ember lánya ilyenkor sajnos viszont nem bír magával. Jönnek az ötletelések, meg a barátnőkkel összeülés, hogy majd együtt megtaláljátok a választ, hogy miazisten történhetett, ami miatt emberünk úgy eltűnt, mint az a bizonyos a sivatagban.

Aztán jön a kétségbe esés."Mostakkormivan?" "Írjak neki?" "Felhívjam?" és bizony sokan gondolkodás nélkül megteszik, és ebből néha olyan dolgok is kikerekedhetnek, hogy csak na. Például: írsz neki egy levelet, hogy menjanyádba, ha már nem vagy hajlandó jelentkezni. Aztán rájössz, hogy hülye voltál és írsz egy "neharagudjdehülyevoltam" -ot. Aztán rájössz, hogy a pasi mostmár tutti valami skizofrén elmebetegnek tart, ezért írsz neki egy "őszinteségiroham" levelet... De ekkor az a baj, hogy már rá kell jönni, hogy ez a pasi ha véletlenül tényleg azért nem jelentkezett mert mittudomén a szőrevége megfájdult a szomszéd néni macskájának, és azzal volt elfoglalva, vagy esetleg valami extra határidős melója volt és reggel 6-tól éjfélig melózott egy hétig, vagy neadjisten tényleg úgy érezte, hogy át kell gondolnia ezt az egészet mert talán "te vagy az igazi", tutti, hogy ezek után a környékedre sem fog jönni soha többé.

Több pasit megkérdeztem, hogy egyébként milyen magyarázat lehet az ilyen eltűnésekre, és a legtöbb azt mondta: "biztosan nem azt kapta, amit várt"

Csak akkor kérdem én: MIT? Találkoztál már vele, beszéltél is vele, és mind a találkozáskor, mind pedig a beszélgetéskor azt mutatta, hogy igenis nagyon bejössz neki.  Aztán meg tele vagytok közös tulajdonságokkal is és szerinte még jól is nézel ki (ami tök imponáló, bár szerinted lehetne mit csiszolni még, de ő ezt nagy erőkkel tagadja).

Mi az, ami nem volt jó? Mit csináltál rosszul? De hiába kérdeznéd az illetékest, már árkon-bokron túl van, sőt rosszabb esetben már egy másik nővel jár (aki lehet hogy fiatalabb, de tutti valami extra bányarém nulla nőiességgel, vagy valami szilikon cicababa, felvarrt hajjal, meg szolisárga bőrrel) Csak kérdés az, hogy ha neki tényleg ilyen csajok kellenek, akkor vajon minek pazarolta rád az időt??? Nem volt jobb dolga???

 

Nos azt hiszem örök fekete lyuk marad ez....

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eva-mclain.blog.hu/api/trackback/id/tr362683277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zelmavagyok · http://sikospálya.blog.hu 2012.04.04. 23:48:56

Ennek a jelenségnek nagyon sokféle magyarázata van, majd egyszer összegyűjtöm őket... a legkézenfekvőbbet egy férfitől hallottam: az illető nem kapcsolatra vágyott, hanem vadászatra... a nő le van vadászva, jöhet a következő. (és még mondják, hogy a férfiak lusták)

2013.02.11. 16:07:56

Egy férfi blogjában olvastam régebben, hogy az ilyen eseteket nem kell túlmisztifikálni, egész konkrétan az eltűnés oka: "a kevésbé jól sikerült dologból nem kérünk sem visszajátszást sem repetát"...
Hát igen, valóban kevésbé finom megfogalmazás, de ez ugrott be a bejegyzés olvasatán...Hol van már a Büszkeség és balítélet kora:-)

2013.02.16. 14:56:29

Sziasztok!

Én srác vagyok és ki kell, h ábrándítsalak titeket ("a pasik miért csinálják ezt" kérdéskőrből), de (bizonyos) csajok szintén eljátsszák ezt a figurát mindenféle szemrebbenés nélkül.

Ez nem nemfüggő, hanem jellemfüggő dolog. Egész egyszerűen vannak olyanok, akik komolytalanok és nem, hogy a másikat, de magukat se gondolják annyira komoly "embernek", hogy a saját szavaiknak valós hátteret/értéket adjanak. Ezek az emberek majd egy más jellegű blogban írják le, h a sors miért mindig velük "cseszik" ki(ez nem célzás, nem kell messzemenő következtetéseket levonni).

Eleve gyanús, ha valaki túlzó módon (túljátszva) felturbózva "nyomatja" magát. Én jelenleg egy csajjal jártam/járok így éppen, aki szintúgy az egyik percről a másikra "...le magasról" a másikat.

Sajnos az ilyenek az ovitól fogva ezt a viselkedésmintát követik: egyik nap ez a barim/szerelmem (később suliban), a másik nap meg épp az. Kilépni nem tudnak ebből a ciklikus szerepkörből (sorskönyvből) és többek közt az édesanyjukat lehetne megkérdezni róla, h miért nem alakította ki a gyerekében a felelősségteljes hozzáállást, következetességet és minimális erkölcsösséget. Persze nehéz az ilyen szülőkkel, mert manapság akkora demokráciát éreznek "felszabadult" országunkban, h ha bárki is rászól a "hülyegyerekére":D annak, ugye mi köze hozzá. Az ő gyereke azt csinál amit akar ...sajnos a többieké is. És ezen emberkék mára felnőve, hangoztatva le...rják a másikat :)

Mi meg örülünk... :(

Az ilyen pasit, aki hirtelen felbukkan a ködös múltból és ömlengve áradozik rólad - elhiszem, h a hiúságodat legyezgeti - de nem egy komoly ember és ennek talán ő is tudatában van. Ha komolyra fordul a kapcsolat/szitu, menekül. Az is lehet, h nem Te vagy kimondottan az esete, de ezt a viselkedés formát ismeri/tudja és azért közeledik így, de a lényeg, h nem egyenes az ilyen (őszinte), mert nem mondja meg, h miért nem ér rá hetekig válaszolni. És ott van a szimplán említett kefifaktor is :)
süti beállítások módosítása