Jelentem ma egy hónapja, hogy nem dohányzom. Ez azért hír értékű, mert konkrétan eddigi életem felét, tehát 14 évet dohányoztam végig, de most igazán és komolyan gondolom, hogy végleg szakítok ezzel a szokással. Csak van némi gond...

Szóval, nem hittem volna, hogy az ember egy cigivel mennyi mindent "meg tud oldani". A helyzet az ugyanis, hogy rájöttem arra, hogy bármennyire is rossz szokás, segít bizonyos megoldatlan dolgokat megoldottnak hinni, és eltussolni azokat. Valahogy pótol olyan dolgokat (illetve dolgok hiányát), amik alap esetben meglétükkel segítenék az életet szebbnek jobbnak és magunkat erősebbnek látni. Pedig nem is LSD-ről hanem csak egy nyamvadt cigiről beszélünk :) Én sem hittem el mindezt addig, amíg tudatosan nem szabadultam meg tőle (most azt mondom, hogy egy időre, de azért bízom benne, hogy örökre).

Mert először is elhiteti velünk azt, hogy nem vagyunk a rabjai. Ami azért fontos, mert azt tudjuk mondani, hogy bármikor le tudnánk tenni (ez nem igaz). A másik, hogy lenyugtat, és ha ideig óráig is, de betömi a hiányosságokat. Pl: ha idegesek vagyunk elszívunk egy cigit,ha szomorúak vagyunk, elszívunk egy cigit, ha szeretet hiányunk van elszívunk egy cigit...

Igen. Azt hiszem a dohányzás is a szeretetéhség egyik csillapító eszköze, úgy ahogy például az evés, a vásárlási kényszer, vagy a tisztaság mánia. Egy kapaszkodó, egy gyors segítség, ami vigaszt tud nyújtani bármikor. Viszont ennek hiányában rá kellett jönnöm, hogy tényleg pótolnom kellett nekem is valamit, amiről eddig nem vettem tudomást, vagy egyáltalán nem is tudtam róla. Ugyanis azóta folyamatosan kompenzálok. Vagy jutalmazok, vagy újítok, de valamit mindenképp csinálnom kell. Sokan mesélték, hogy miután leszoktak a cigiről felszedtek jónéhány kilót, mert ettek helyette. Szerintem mindez azért van, mert azokat a dolgokat, amiket korábban a cigivel "nyomtunk el", most mással próbáljuk. Én például szintén érzem ezt. Azóta ugyanis bármit meg tudnék enni például, ami csokiból van...

Sokféle dolgot enyhíthetünk ilyesfajta pótcselekvésekkel. Az egyik legfontosabb ilyen a szeretet hiány. A ciginek "kollektív tudat" kovácsoló ereje van. Egy olyan érzést ad, hogy tartozol valahová. Mindegy, hogy mit csinálsz, kivel vagy, de a cigi összekovácsol. Mert ugye együtt megyünk ki arra a bizonyos cigire...

Furcsa egyébként, hogy mostmár zavar a füst, zavar, ha valaki mellettem szívja...

A szeretet hiányt azonban sajnos, ha nincs egyéb társadalmi tevékenység, amivel orvosolható az efféle a dolgok maradnak, mint a dohányzás, a kényszer evés vagy épp nem evés, vagy az alkohol...találékony emberek száz meg száz egyéb egészség romboló ám mégis hiánypótló érzetet nyújtó dolgot tudnak magukévá tenni.

Ám úgy érzem, talán nem ez az igazi megoldás. Talán ki kellene bújnunk végre abból az odúból, amiben élünk és elindulni azok felé, akik szeretnek bennünket, csak annyira el vagyunk foglalva azokkal, akik nem szeretnek, hogy talán észre sem vesszük őket. Pedig ott vannak, és bármikor segítenének, ha hagynánk....