Talán a legsérülékenyebb dolog a világon a párkapcsolatok után a barátság. Hiszen legyen akár egy neműek akár ellenkező neműek között mindig nagy a súrlódási lehetőség. De azt hiszem nem árt, ha mindkettőről szót ejtek.
Igen, minden téma mindig számomra is aktuális... :)
Szóval. Az első az, amit egy pasi sosem fog megérteni, hogy milyen az, amikor két nő tényleg barát. Ez bármennyire is furán hangzik, sokszor sokkal közvetlenebb, mintha egy párkapcsolatban élne az ember(függetlenül attól, hogy a pasiknak erre mindig beindul a fantáziájuk), de ettől függetlenül semmi egyébről nem szól, mint az önzetlenség, az egymás segítése, és az, hogy bárhová is sodor az élet tudni fogjuk, hogy a másik ott lesz, és ha bajba kerülünk számíthatunk majd rá. Nos büszkén jelenthetem, hogy én a környezetemben ilyen nőneműekből több példányszámban is rendelkezem :)
Viszont, ha már egy párkapcsolathoz hasonlítottuk. Ha neadjisten egy ilyen barátságban veszekedés törne ki és megszakadna a barátság, az legalább annyira megviseli az embert, mint egy szakítás (mondom mégegyszer, ha a barátság nem felületes, hanem tényleges)
Mi csajok (talán mondhatom, hogy MI-bár biztosan vannak kivételek) szeretjük, ha körbe tudjuk venni magunkat olyanokkal, akiknek elsírhatjuk a bánatunkat, akikkel tényleg őszinték lehetünk, és sajnos nem sajnos ez egy pasi semmiképp nem lehet, mert úgyszólván alkalmatlan rá. Mert egy nő jobban megérti ha a másik rinyál valamiért (mind1 miért), ha már ő is átesett egyszer ugyanazon. És ezeket a kapcsolatokat ápolni kell, mert értékesek.
És ugye ne feledkezzünk meg arról a mondásról sem, hogy : mindig a barátom maradsz, mert túl sokat tudsz rólam :)
Egyébként megfigyeltem, hogy míg a nőknél szinte mindenkinél vannak úgynevezett "legjobb barátnők", a pasiknál "csak" "haverok vannak". Ezt nem értettem meg soha, de talán lehet azért, mert ők érzelmileg nem kötődnek annyira egy baráthoz, mint a nők.
Viszont kihagytam egy fontosat. Ezt most csak nőtársaimnak írnám: a melegpasi-nő barátság. Még nem volt részem benne, de állítólag lehet olyan, mint egy nő és nő közti kapcsolat. Nem tudom...
Aztán van ez a nő-férfi barátság. Na ez az ami onnantól, hogy azt írtam, hogy "van" máris elírtam :) mert nincs...
Vagy az egyik, vagy a másik biztosan többet fog akarni egy idő után, vagy ha nem akkor szépen elmúlik, amint talál magának valamelyik egy társat.Ezek egyébként mindig rosszul végződnek.
A pasi-nő barátságnak egyébként van pár kínos mozzanata, többek között az egyik az, amikor eleinte tényleg csak barátok vagytok, aztán egyszer mikor szükséged van egy férfi vállra elmész kisírni magad nála, és végül kikötsz az ágyában. Nem nagy élmény, mert lehet tudni, hogy onnantól felejtős ...
A másik, ami meg aztán tényleg nagyon kínos tud lenni, amikor az éppen ex-szé váló partnerrel maradtok abban, hogy barátok lesztek. Én nem tudom, de ez szerintem az, ami a legrövidebb idő alatt halálra lesz ítélve. Hiszen szeret(t)ed, szeret(ett), szóval egy idő után ez úgyis kiütközik majd egyszer egy naaaaaaaaaagy féltékenységi jelenetben. Az meg senkinek sem jó.
De vajon meddig lehet elmenni egy ilyen "barátságnál"?Bizonyára, ha nem mi vagyunk az "érző fél", de sajnos, ha ilyen kérdéseket teszünk fel, akkor kezdhetünk arra gyanakodni, hogy mégis mi vagyunk azok.
Aztán, ha már itt tartunk itt van a barátok közti veszekedés. Az aranyfonál, meg a csomó esete. Szerintem egy igazi barátságban nem lesz csomó sosem, bármeddig szaggatjuk és kötözgetjük azt a madzagot...
A lényeg. Ha vannak barátaink becsüljük meg őket, és legyünk értük hálásak. De ne felejtsük el, hogy a legjobb barátunknak mindig saját magunknak kell lennünk....
Utolsó kommentek