Távkapcs...

Meglátod, megismered, belé szeretsz, ő is beléd... Mindez csodálatos, hiszen erre vágytál mindig...csak egy probléma van...az a pár ezer kilométer...

Sok ilyen történetet hallottam mostanában, és nem tagadom, nekem is volt részem benne. Amikor az ember lánya megismer egy másik világot, és egy másik kultúrát, és azon belül valakit, aki boldoggá tudná tenni...

Aztán az a néhány nap, hét, hónap olyan csodálatos, hogy el sem lehet képzelni, aztán jön a búcsú pillanata. Azt hiszem két dolgot lehet ilyenkor tenni.  Vagy belenyugszunk, hogy ez ennyi volt, és megőrizzük egy csodálatos emléknek, amit majd unokáinknak (ha lesznek) nagy átéléssel fogunk majd mesélni, és mindannyiszor könnybe lábad a szemünk, amikor rá gondolunk, vagy nem nyugszunk bele, és megpróbáljuk bevállalni azt, ami szinte lehetetlen. Kapcsolattartás minden körülmények között. Aztán jön az első telefon számla, és elgondolkodunk, hogy vajon megéri-e ezt így tovább csinálni. A sok átbeszélgetett és átsírt éjszaka után azt hiszem három (1+2) lehetőség van. Az egyik, hogy mégis betesszük emléknek szívünk legféltettebb rejtekébe, vagy megpróbáljuk az együtt élést a másik ami kétfelé ágazik az, hogy vagy itt-hon, vagy ott-hon. Mostanában külföldön több olyan magyar lánnyal találkoztam, aki kint él a szerelmével. Furcsa mód a ráutaltság nem olyan megerőltető, mint hittem. Az ilyen lányok sokkal hamarabb asszimilálódnak az új környezethez. Főként azért, mert az ottani környezet és helyzet sokkal kecsegtetőbb, mint itthon, hiszen ki nem akarna élni tenger partján, ha nem oda született?!?! :)

Nem lehet tudni, mibe vág bele az ember, de én szerintem ha nem próbáljuk meg, akkor nem fogjuk soha megtudni.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyar lányok többsége azért keresgél más nációk férfiai között, mert az itteniekkel már úgyszólván tele van a hóbakancsuk. A sok magyar pasi szerintem nem is tudja, hogy milyen jó dolga van, hiszen (ahogy a mondás is tartja) Magyarországon tényleg rengeteg a helyes, szép nő, és nekik sokkal egyszerűbb a dolguk, ha választásra kerül a sor. Sőt, válogatnak is rendesen, még sokszor akkor is, ha párkapcsolatban élnek. És mivel a mi nőneműink ezzel tisztában is vannak, sokkal jobban adnak magukra, és sokkal elnézőbbek (persze egy darabig). Nos, ez az, ami miatt a külföldi pasik annyira oda vannak értünk.

Nem azt mondom, hogy Magyarországon ne is nézelődjünk innentől kezdve, mert tényleg tisztelet a kivételnek, vannak olyan férfiak itt is, akikben még élnek igaz érzések, akiket még nem vont a bűvkörébe a szoknyavadászat, akik még tisztességesen tudnak bánni egy nővel. És azt sem mondom, hogy külföldön minden pasi szent.

De.

Ha az érzések összetartanak úgyis, hogy nem számít sem a nyelv, sem a távolság ugyan mi kellene még???

Azt hiszem, akiben van annyi spiritusz, és kaland vágy, hogy képes bevállalni egy ilyen kapcsolatot, hogy ott hagyja a családját, a barátait egy szerelem miatt, ne habozzon megtenni - hiszen a barátok és a család is örülnek  majd ha egy szééééééép tengerparti helyre mehetnek  majd meglátogatni :):):)