Ma este éreztem először idén azt a bizonyos illatot a levegőben. Csak nyisd ki az ablakot és szagolj ki. :)Tavasz végi-nyár eleji illat ez, virág és némi szmog langyos egyvelege keveredve néha némi férfi -női parfümmel. Hmmmm...évek óta minden alkalommal, mikor először megérzem ezt az illatot elindul bennem egy érzés. Néha erősebben, néha kevésbé de idén valahogy nagyon tompán és halványan ütött fejbe. Talán már megszoktam. Megszoktam azt, hogy tulajdonképp eddigi életem során több ilyen időszakot éltem meg egyedül, mint nem egyedül.
Ma este mindenki megy valahová. Vannak céges bulik, és baráti összejövetelek, csak az a gond hogy se a cég se a társaság nem az enyém. Ezért ma este, miután elszántam magam 8 után, hogy elindulok haza az irodából előkerestem a legzúzósabb albumot és beletoltam az agyamba maximum hangerőn. Nos azt hiszem ez volt az első dolog, ami némi gondolkodás után mosolyra késztetett. Nem öröm miatt...nosztalgia....nosztalgia a régi idők emlékére. Amikor utoljára hallgattam ilyeneket. Több, mint 10 éve volt már. Akkor még élt bennem a remény, hogy vannak jó emberek, hittem benne, hogy a férfi akit szeretek mindig szeretni fog, és hogy a jövő lehetőségekkel teli, és hogy sosem leszek egyedül. Tévedtem, ahogy már sokadszorra. Azt hiszem nem ismertem eléggé az életet még mindig, de még mindig hiszek abban, hogy van élet "EZ" után.
De most újra meg kellett tapasztalnom, hogy nem minden tökéletes. Főleg én nem :)
De más sem, és ez azért némileg megnyugtató. A legfrissebb történetem azt hiszem alátámasztja ezt a feltevést. Adott egy pasi, aki azon sopánkodik, hogy nem jön össze a nőkkel semmi, mert valami gikszer mindig van velük, mert ugye a nők hülyék. Tele van a polca ilyen könyvekkel, hogy pl. "Mi a baj a nőkkel?" stb.stb. Tehát kb. ugyanaz a sorozat, ami egy szingli nő polcán van, csak nem rózsaszínek, hanem kékek, és a "pasi/férfi" szó "csaj/nő"-vel van behelyettesítve... De miután jobban megismeri az ember lánya őt, rájön, hogy bizony ő az egyik sokszor emlegetett karakter azokban a bizonyos rózsaszín könyvekben. Ekkor jött fel bennem a kérdés: vajon az én típusom is ott figyel valamelyik kék kötet közepén? Én is csak egy fejezet lennék?
Azok a fickók, akikről olvastam minden típus megtalálható az életben, tehát csak remélni merem, hogy sosem fog a kezembe akadni egyetlen olyan pasiknak szóló könyv sem, ahol be van jelölve az "én oldalam"...
De valami baj biztos van, hiszen annyi a kapcsolatban élő a környezetemben (tudom, nem tökéletesek, de vannak), és nem értem vajon miért van az, hogy valahogy én ebből mindig kimaradok? Mi múlik a szerethetőségen? Mit kell hozzá tenni? Én nem hiszem, hogy csak egy igazi létezne, és hogy majd ő megtalál...ebből már tíz éve is kinőttem, de abban hiszek, hogy van vonzódás, és ha mind emellett tudunk együtt is élni, az már fél siker. No igen a másik fele pedig egy csomó meló, de még lehetőségem sincs már jó ideje dolgozni rajta....
Tavaszra mindig eltűnik belőlem a maradék szikra is, de elindul bennem a vágy, hogy idén újra elindul majd a "Kalandszöszi Járat" és akkor újra visszatér belém a remény, hogy talán ahogy régen is írták "kövéren-soványan-boldogan" vagy akárhogy de boldogan fogok élni, és el fog jönni a pillanat amikor majd egyszer úgy fogok kiszagolni az ablakon az első igazi nyári estén, hogy mindaz az érzés, ami most bennem van csak egy régi emlék lesz....
Utolsó kommentek