No, megvolt az idei nyaralás. Kicsit amolyan "Study tour-ra" sikeredett, ugyanis sikerült megtapasztalnom, hogy milyen is az, amikor az ember egy olyan kultúrával ismerkedik meg, ahová a magyar még nem nagyon tette be a lábát. Ahol még nem tudják, hogy milyenek is vagyunk, és ahol mi magyar lányok sem jártunk még sokan. Pedig azt hiszem nem ártana. Tudósítás Dél-Olaszországból...
Már amikor megérkeztem, megfordult a fejemben, hogy rossz helyre születtem. Őszintén, eddig inkább Görögország felé orientálódtam, mert ott éltem át eddigi életem legjobb bulijait, ott szerettem bele a tengerbe, és ott ettem a legjobb kajákat. Nos, kicsit most lentebb hagyott a lelkesedés, de mindjárt mesélek az okairól.
Először is, mivel itt nem nagyon vannak turisták, úgy örülnek neked, mintha legalábbis valami sztár lennél, pusmognak a hátad mögött a helyi öregek, és lépten-nyomon ajándékoznak, és még csak véletlenül se akarnak lehúzni. És ami a legdurvább, hogy mindezt önzetlen szeretettel teszik. Nagyon furcsa volt számomra, hogy még vannak ilyen emberek, hiszen itt, minálunk nem ehhez van az ember lánya hozzá szokva.
Ami viszont leginkább meglepett, hogy itt, csajok, a pasik tényleg igazi férfiak. Peckesen kihúzzák magukat, és büszkék a barátnőjükre. Itt nincs ilyen, hogy "Mitnízödacsajomatteköcsög", hanem ha valaki megnézi egy olasz pasi barátnőjét, az büszkén kihúzza magát, és örül neki, hogy milyen klassz csaja van. A szemében pedig azt látod, hogy: " naaa? Jó csajom van, mi???"
Sok emberrel megismerkedtem, és összebarátkoztam, és bár leginkább csak kézzel lábbal kommunikáltam (miután rájöttem, hogy sem német sem pedig angol tudásommal itt nem megyek semmire- ezért tanultam évekig...:D az egyetlen dolog, amit gyorsan meg kellett tanulni, hogy "io non parlo italiano" (remélem így írják) és onnantól már indult is az ACTIVITY :D) arra jöttem rá, hogy ezeket az embereket még nem rontotta el a civilizációs métely. Itt még van igazi szeretet, itt még első a család, itt még a szerelemnek tényleg lehet hinni, itt még lehet bízni egy pasiban (jóóóóóó, nyilván itt sem mindenki szent, de attól a család a legfontosabb, és nem válnak el azonnal minden apró dolog után).
És persze ami még fontos: nem attól vagy valaki, hogy mid van. Itt nem vagánykodnak nagy mercikkel, itt nincs kivagyiság -függetlenül attól, hogy sajnos itt is van elég komoly éjszakai élet, nem látsz nagydarab kigyúrt bácsikat barbie cicababákkal. Itt az emberek egyszerűen csak élnek. Övék a tenger, és minden, amit a tenger ad, övék a legjobb kávé a világon, övék Ramazzotti, a romantika és a holdfény, övék a szeretet és a becsület.
Talán túl ideologizáltam ezt az egészet, de én, aki olyan helyről érkeztem, ahol a pasik leginkább csak kihasználják a nőket, ahol ha gyermeket vállalsz, a pasi azonnal félrelép, ahol a szingli lét már egy külön kaszt, ahol a nő, már sokszor nem is nő...
Azt hiszem megtanulok olaszul :)
Ééééééééés aki kedvet kapott volna hozzá, hogy megismerje ezt a csodát, a pontos paraméterekről tessék nálam érdeklődni :)
Utolsó kommentek