Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy sok barátom, ismerősöm van, akik szeretnek, adnak a véleményemre, és akik megosztják velem tapasztalataikat, érzéseiket. A legtöbbjük a korosztályomba tartozik tehát a 25-35 év közöttiekről beszélek. Vannak pasik, nők vegyesen, vannak szakmunkások, és több diplomások, vannak nagy városban élők és falusiak, egy dologban azonban szinte mind egyeznek: SZINGLIK

Mivel úgy döntöttem, hogy megpróbálok önkéntes Cupido-t játszani, és kideríteni, hogy miért is van ez így,  az utóbbi időben összegyűjtögettem néhány tapasztalatot  velük kapcsolatban.

Először is induljunk ki a kályhától... -hiszen így szoktam :) Az első igazán érdekes dolog, hogy a szinglik nagytöbbségének a szülei nincsenek együtt. Van néhány kivétel, de a többségnek vagy elváltak, vagy egyik szülője nem él, vagy egyszerűen nem is ismeri édesapját /édesanyját. Azt hiszem, hogy ha gyerekként az ember ezt látja, valahogy beleivódik a személyiségébe az, hogy ez így van rendjén. Még akkor is, ha naphosszat brazil-mexikói-argentin sorozatokat bámul, vagy csöpögős tízperces novellákat olvas, és közben arról álmodozik, hogy a szőke herceg/nő egyszer csak becsenget esküvői öltözetben, és énatied-teazenyém...Ez a helyzet azonban nem csak a tudatalattit környékezi meg, hanem a tudatba is beépül, és hihetetlen óvatossá teszi az embert. Eszeveszettül keresi ugyanis a megfelelő partnert, de mind emellett, ha talál valakit, azonnal el kezd villogni a kis piros vészjelző, és rögtön a hibákat, buktatókat keresi a kapcsolatban.

"Mindent és semmit" - ez a mottó. Mert azonnal látja maga előtt ahogy az oltár előtt a másik ujjára húzza a gyűrűt, meg hogy babakocsit tologat a parkban, de közben folyamatosan az jár az eszében, hogy ez a szemétláda biztos majd megcsal, meg elhagy, és akkor majd egyedül maradok a pulyákkal, mint anyám /apám, és akkor mi lesz... És ezért, ha végre be is toppanna a nagy Ő, úgy bezárkóznak, hogy még ha már térden áll szerencsétlen és sziruposan csöpögő mondatokkal épp a kezünket kéri meg, még akkor sem hisszük el, hogy a nyomorult tényleg ezt akarja. Aztán egy idő után ez a szerencsétlen is feladja, és tovább áll, hogy hajszolja az igaz boldogságot, pedig teljes mértékben tisztában volt vele, hogy mellettünk lenne a helye. És akkor végre nagy megelégedéssel kimondhatjuk újra és újra a számunkra megnyugtató, és igazoló mondatot, hogy: "Éééééééén megmondtam - ez is elmebeteg!!!"

A másik dolog, amit megfigyeltem, ami szintén a "Mindent és semmit" mottón alapul: ha egy ember sokáig van egyedül kialakítja a saját életét, berendezkedik arra, hogy úgymond egyedül is "túléljen'", és ezzel tökéletesen elhiteti magával azt, hogy neki ez így jó. És ráadásként, olyan szinten függetlenné válik mindentől és mindenkitől, hogy az egója olyan távlatokra emelkedik, hogy ha megjelenik a szőke lovas, hogy egyszerűen nem bírja kiirtani a fejéből a következő képzeteket (némileg sarkítva): "Mi lesz a függetlenségemmel???" "Mi lesz, a heti három aerobic órámmal/gyúrásommal???", "Mi lesz a csajos/haveros bulikkal???" stb., stb., stb....

Csak abba nem gondolnak bele, hogy egy kapcsolat azért KAPCSOLAT, mert emberek között létezik, él, és alakul. Hogy ahhoz, hogy valami működjön, bizony kompromisszumok kellenek. Mert az "ÉN"-ből onnantól "MI" lesz, és ha tényleg a másikat rendelte nekünk a sors, akkor az így is marad, és nem kell attól tartanunk, hogy a pasink "tejér megy a boltba, mikor itthon a tehén, vagy a csajunk kolbászér, amikor otthon csücsül a disznaja" :D:D:D:D

Egyetlen buktatóval azonban számolnunk kell. Ha véletlen mégis sikerül bevásárolni minden napra a következő évtizedekre rózsaszín napszemcsiből, meg lila ködből (naná, ha már akciós... :D), akkor oda kell figyelni rá, hogy ne hordjuk a nap minden szakában, mert félő, hogy a túl nagy szeretet áramlástól még a nagy Ő is belecsinál a gatyájába, és elmenekül messzire. Mert ugye ki a franc akarna láncra verve élni????

Szóval itt a konklúzió: ha egyszer hihetetlen módon mégis becsenget, és azonnal rád húzza a gyűrűt is, tudnunk kell, hogy a csajokkal akkor is lehet majd kávézni,  vagy a haverokkal sörözni, és nem kell lemondani minden aerobic órát, vagy gyúrós napot. Néhányat mindenképp, de NEM MIND!!!!

Ha most ezt olyanok olvassák akik ismernek, tutti hogy már mondják: "Bort iszik, és vizet prédikál..." Be kell valljak valamit: van önkritikám, de van öniróniám is :D

Mert én is ezt a cipőt koptatom már jó ideje... De folyamatosan nézegetem a kirakatokat, és  most gyűjtök egy igazán klassz darabra, ami új, kényelmes, és szép, és ami talán sosem kopik el...