Ma egy különös és félelmetesen furcsa élményben volt részem. Adódott egy olyan lehetőség, amit már régóta szerettem volna kipróbálni, hogy milyen érzés, de még sosem mertem. Talán mert nem is nagyon volt rá alkalmam, és talán azért is, mert féltem az egésztől.
Ma este ugyanis megtapasztaltam azt, hogy milyen érzés az amikor egy óriáskígyó a nyakam köré tekeredik. Nem vicc, ez komoly :) Amikor megtudtam, hogy meg lehet őt érinteni, először nagyon bátor voltam, mert azt hittem én nem is félek a kígyóktól, de aztán rájöttem, hogy talán lehet, hogy mégsem kellene ezt annyira erőltetni...Elöntött a félelem, de erőt vettem magamon, és hozzá értem. A bőre teljesen más volt, mint ahogy képzeltem. Mintha egy idős ember kezét érintettem volna meg. Érdes volt, ámde emberbőr szerű és meleg. Ahogy végig simítottam rajta az ujjaimat éreztem, ahogy a teste megfeszül, és áradt belőle az erő és az a hihetetlen energia... Csodálatos érzés volt, és egyben hihetetlenül félelmetes. Aztán, ahogy rám tették, finoman, de határozottan rácsimpaszkodott a nyakamra. Egyetlen erősebb szorítás elég lett volna, hogy a helyszínen elkapáljanak...Még percekkel utána is éreztem a szorítását...
Elgondolkodtatott ez az egész. Hiszen leegyszerűsítve ez sem más, mint bármely más félelmünk, és most végre szembe néztem egy félelmemmel, és legyőztem...
De vajon minden félelmemet így le tudnám győzni? Ilyen egyszerűen? Ilyen gyorsan?
Annyi minden van, amitől fél az ember... a jövőnktől, a betegségektől, attól,hogy mi lesz a szeretteinkkel, hogy jól döntünk-e, ha döntünk, hogy mi lesz a munkánkkal...És attól, hogy vajon lesz-e egyszer valakink végre, és hogy az, a valaki akit valaha szerettünk, mi lesz, ha talál valaki mást?
Mi van, ha mindennel így vagyunk, mint én ezzel a kígyóval? Mi van, ha azt hisszük nem is félünk tőle, és amikor ott van a helyzet, akkor jövünk csak rá, hogy mennyire is nehéz? De mi van, ha meghátrálunk inkább, és mégis azt mondjuk, hogy "köszönöm, de nem kérek belőle"..., vagy az is lehet, hogy ha elég bátrak lennénk rájönnénk, hogy nem is olyan rossz, mint amire számítottunk???
A bátorság nagy dolog. Nem tudom, hogy tudnék-e mással kapcsolatban ennyire bátor lenni...
De bármennyire is félünk, sokszor harcolnunk kell, és győznünk...legyőznünk minden félelmünket és fájdalmunkat... még akkor is ha közben egy kígyót melengetünk a keblünkön...
Utolsó kommentek