Az ok, hogy miért ezzel a témával kezdem, talán az, hogy ma találkozom egy olyan barátnőmmel, akinek (szöges ellentétben velem) mindig minden összejön...
Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon miért is van ez...Nos azt hiszem erre születni kell. Talán anno, mikor megírták a forgatókönyvünket ő jobb szereposztást kapott, vagy csak egyszerűen az én lelkem /szellemem/akármim volt annyira buzgómócsing, hogy mindent ami csak létezhet át akart élni. Remélem, azért a lista mostmár lassan betelik és nem lesz már több "beépített extra"...
A múltkor pont erről folytattam némi magas röptű eszmefuttatást szingli barátnőimnek. Ugyanis szóba jött az a bizonyos "kémia", ami ugye vagy működik, vagy nem. Erre mondtam azt, hogy mivel ugye nem hiába hívják kémiának ezt a dolgot, valószínű köze lehet annak a bizonyos hormonnak, amit a nők kibocsájtanak a férfiak felé, hogy azt ők a tudatalattiukkal "dekódoljanak". Nos azt hiszem, hogy nekünk (azt hiszem beszélhetek többes számban, mert sajnos nem én vagyok az egyedüli) valami olyan fajta hormonjaink vannak, amik kizárólag a nemnormális, stikkes, mániákus stb.stb. pasikat vonzzák be...
Erre mondtam én, hogy ha ezt valaki bebizonyítaná, és lenne rá valami gyógyszer, hát én tutti bevenném :)
Szóval vissza térve a mai találkozómra. A dologban az az érdekes, hogy attól függetlenül, hogy neki mindig minden sikerül mégis sokszor bizonytalan és elégedetlen. És tőlem kér tanácsot... Ezzel igazából nincs baj, hiszen a barátok ezért is vannak többek között,és jól is esik, csak furcsa...
Viszont a tanácsok, amiket adni szoktam általában igazolást nyernek. Vagyis cáfolom gyorsan magam: nem, soha nem adok tanácsot, én VÉLEMÉNYT mondok, aztán ha rám hallgat azt csinál, amit akar :)
Utolsó kommentek