Nos, azt hiszem, ma megint tapasztalni ébredtem, és levonni bizonyos dolgokat (újra) azzal kapcsolatban, hogy miért is működik, vagy nem működik egy kapcsolat már az elejétől...
A lényeg. Azt hiszem az emberek tényleg önzőek, pláne ha sokáig egyedül vannak. Szóval szerintem egy idő után azért nem sikerül összejönni senkivel sem, mert igazából nem is akarunk.
Gondoljuk csak át. Ha szembe jön(ne) a nagy Ő, onnantól nem tudnánk esténként, mikor eszünkbe jut minden alkalommal beülni a csajokkal egy koktélra, nem hagyhatjuk ott a sminklemosós vattát a mosdókagylón, vagy a másik, hogy mire hazajön vacsi kell-és nem saláta (fogyókúra megint kilőve), aztán jön a gyerek, aki állandó foglalatosságot jelent stb.stb... éééés akkor jön az ego: ÉÉÉÉÉÉÉÉÉS VELEM MI LESZ???
Ez már nálam is előfordult párszor. Mikor végre találkozunk egy (minden értelemben) potenciális pasival két dolog történhet, ha már az ember lányának kb. a denevérek is beköltöztek a barlangjába
1. vagy azonnal rástartol, és rázúdít a szerencsétlen pasira mindent, amit összegyűjtögetett a hosszú idők során (pl. gyereket akarok, meg gyűrűt...stb.stb...-ha nem is így szó szerint)
2. az ego rögtön elkezd hisztizni, hogy MI LESZ AZ EGYÉNISÉGEMMEL????
Nos az elsőnél a pasi, ha nem ő a magát a világon a legjobban elkötelezni vágyó fickó, akkor bizony záros határidőn belül ezerrel hátramenetbe fog kapcsolni, és messzire elmenekül.
A másodiknál pedig mi hátrálunk ki szélsebesen... Itt szeretném megjegyezni, hogy néha bele lehet futni olyan pasikba is, akik meg ránk zúdítják az előző példákat. Bár ez azért ritka, mint a fehér holló :)
Hmmm...nem tudom mi a jó megoldás... az a helyzet, hogy arra jöttem rá, hogy annak akinek volt jó kapcsolata, és működött is, az kicsit nyitottabb arra, hogy megismerjen másokat, mivel talán kevesebb a kudarc élmény. Úgy van vele, hogy eddig is sikerült, ezután is fog. Viszont aki már régóta egyedül van, egyfolytában a hibákat keresi. És az a baj, hogy már ha csak egy kicsit is talál, azt már "váló ok"...
Most lehet azt mondani, hogy "én egyikbe sem tartozom", ami előfordulhat, mivel nem vagyunk egyformák.
A mai tanulság akkor is az: nem jó egyedül. Vagy ha jó is, csak egy ideig.
Utolsó kommentek