Az ember lányának életében sokszor előfordul az, hogy beleesik abba, hogy reménytelenül szerelmes lesz valakibe, akinek valami okból kifolyólag nem kell. És szenved, mint a kutya, mindent megtesz, hogy elnyerje kiválasztottja szívét- sikertelenül...

De mi van akkor, ha ez fordítva sül el? Saját illetve más tapasztalataiból merítve bizony néha ez is előfordul. De ilyenkor jön az a kérdés, hogy „Mit kezdjek én ezzel?”

Mivel a felállás sokszor hasonló: a pasi helyes, normális (ami a mai világban egyáltalán nem elhanyagolható), és mindent megtesz érted: virágot küld a munkahelyedre, eljön érted, hoz-visz, mindent megadna amit  csak szeretnél, mégis valami nem az igazi. Nos, lehet hogy itt is a kémia szól közbe, vagy az, hogy esetleg valami egyszerű semmiség nem tetszik benne (például te utálod a fecske gatyát, ő meg nem hajlandó megválni tőlük).

Illetve  ami totálisan ki tud készíteni,  az az, amikor eldöntöd végre, hogy szingli leszel, és ki akarod használni a helyzetben rejlő lehetőségeket, mint például, hogy végre eljársz hetente háromszor edzésre, vagy hogy beleveted magad az éjszakai nagy bulizásokba.  És akkor az egyik buliban megjelenik Ő, aki azzal kezdi, hogy holnap költözz hozzá, mert  ő bizony el akar venni téged, és egy éven belül már legalább két(?) gyereket akar.

Igen, erre vágysz évek óta, hogy valaki így indítson, hogy valakinek TE legyél a nagy Ő. De akkor mégis mi a gond? Miért kezd el azonnal villogni a vészjelző, és hárítod azonnal a lehetőséget is, hogy egyáltalán megismerd? Hiszen te is éreztél már ilyet pasival kapcsolatban, akkor most miért nem?

Azt, hiszem itt jön be a „tiltott gyümölcs effektus”. Hiszen nem kell harcolni érte, és a harc egy jó dolog, mert ha megszerzel valamit, akkor utána jön az az eufórikus katarzis élmény, ami ilyenkor bizony hiányzik az egészből. Be kell vallani: mi nők is vadászunk. És szükségünk van arra, hogy meglegyen az élménye a préda elejtésének. Viszont attól, hogy a nő választ először, a pasi fogja rámondani az ament, hiába is tagadjuk.

A másik. Talán lehet, hogy ha anno az a szőke manager fickó mondja ezt, azonnal a karjaiba hullasz, és igent mondasz. De ez a pasi egy barna orvos /ügyvéd/ üzletkötő/ akármi, ami szintén totálisan rendben van, de mégsem a szöszi akit a pub-ban ismertél meg.

Nos, hölgyeim, amikor ránk tör ez a fajta érzés, ilyenkor gondolkodjuk el azon, hogy az a fickó, akit anno sms-ekkel bombáztunk, és vártuk, hogy vajon mikor válaszol, lehet pont ezeket az érzéseket élte át velünk kapcsolatban….

De mi nőből vagyunk, és nem akarunk olyan bunkók lenni, mint ő volt, ezért beindítjuk a huza-vonát, hogy vissza írunk a szerencsétlennek, de mégsem találkozunk vele, aztán meg jönnek a „túl jó vagy hozzám” kezdetű mondatok, vagy  elintézzük úgy, ahogy anno az a szőke manager pasi: egyszerűen eltűnünk az életéből.

Viszont arra mindenképp gondolni kell, hogy a szőke fickó is ember, és azért lehet, hogy neki is elég nehéz volt elviselni a TE zaklatózásodat, és kellemetlen volt számára az, hogy hívogattad, meg írogattál... Ilyenkor jusson eszedbe ez is, és akkor lehet, hogy legközelebb hamarabb fogod túl tenni magad azon, ha egy ilyen jóember nem óhajt válaszolni, illetve nem mész bele csiki-csukiba azzal akivel  meg pont az érem másik oldalán állsz…