Úgy döntöttem, hogy ma Muldert és Scully-t játszom, vagyis szót ejtek arról, hogy mi is számomra az igazság, illetve, hogy meddig is lehet elmenni igazság és igazság között, és hogy hol van a határ?
Mostanában magam is elég sok olyan konfliktus helyzetbe kerültem, ahol vagy nekem kellett elhallgatnom valamit, vagy épp elmondanom az igazságot, illetve hogy velem szemben tették meg ugyanezt. Az őszinteség nagy dolog a mai világban, de vajon kivel kell, és kivel lehetünk azok, illetve hol van az a határ, amit mással vagy magunkkal szemben még megengedhetünk?
Az első és fontos dolog, az hogy mielőtt bármit is teszünk, vagy mondunk a másiknak, először saját magunkkal kell rendbe jönnünk, és felállítani szabályokat. Ez talán sokkal nehezebb, mint másokkal. Hiszen az ember sokáig tudja ámítani magát (akár egy életen át is) és ez sajnos nem más, mint a magunkkal szembeni legnagyobb hazugság, a legnagyobb bűntett. Viszont minden szubjektív. Sokszor pont ezek a dolgok mentenek meg attól, hogy ne törjünk össze, hogy ne legyünk depressziósak. Hiszen ha csak egy kicsit is elhitetjük magunkkal, hogy minden rendben van, már egyszerűbb tovább vinni az életünk vonalát és tovább küzdeni. Most erre lehet azt mondani, hogy önámítás, persze. De ha az embernek vannak álmai amikkel folyamatosan traktálja saját magát egy idő után talán meg is valósulnak.
De ezek a dolgok főleg a pozitív dolgok hiányára vonatkoznak. Sajnos a negatív dolgokat nem söpörhetjük a szőnyeg alá. Olyanok, mint a paraziták. A bőrünk alatt élősködnek, és bármennyire is beképzeljük, hogy nincsenek ott attól még folyamatosan ügyködnek odabenn, és emésztgetik a húsunk-lelkünk. Ezek azok a dolgok, amiktől sajnos meg kell válni, és mivel másképp nem megy ki kell hasítani a bőrünkkel együtt ( SENKI SE RAGADJON AZONNAL HARCI BÁRDOT!!!-CSAK KÉPLETESEN FOGALMAZOK) Szóval a negatív dolgoktól való megválás fájdalmas procedúra. Ilyenkor kell, hogy az emberben átvegye az agy az irányítást, és fel kell tárni a dolgokat , hogy szembe nézhessünk velük. Az, hogy kinek milyen tempóban megy ez az egész szerintem típus függő. Sokan hamar, akár néhány nap alatt meg tudják ezt tenni, sokan pedig évekig őrlődnek rajta.
Amikor ezekkel mind végeztünk, és ismerjük már magunkat annyira, hogy tudjuk, hogy mire hogyan reagálunk, mit hogyan tudunk értékelni, akkor már meglesznek a saját magunkkal szembeni szabályok, amiket nap mint nap alkalmazni tudunk majd- de CSAK magunkkal szemben. A másokkal szembeni megnyilvánulásokat ugyanis mindenképp ehhez viszonyítva erőteljesen finomítani szükséges.
Ha valaki másról van szó....
Kemény dió, és meg kell fontolni. Mi van, ha megtudunk valamit, és szeretnénk ha a másik tudná, de nem lehet? Mi van, ha úgy gondoljuk jobb ha nem tudja? A saját magunk reakciói teljesen mások mint egy rokoné, baráté, társé.. Hozzájuk alkalmazkodva és viszonyítva kell kialakítani az "őszinteség-kapcsolatokat". Mert sosem tudhatjuk, hogy a másik hogyan reagál, még akkor sem, ha 1000 éve ismerjük, vagy mindent mindig megosztunk velük.
Sok barátság és párkapcsolat ment már tönkre a kegyes hazugságok miatt, mikor fény derült az igazságra. Ilyenkor ugyanis nem csak a kapott információ sokkol, hanem az elvesztett hit is a másikkal szemben. És itt jön a lelkiismeret: ha valami bennünk marad, vagy elferdítve mondjuk mi lesz? A kegyes hazugság is hazugság? Melyik a jobb, ha elmondjuk vagy ha nem? És mi van az igazságérzettel? Sajnos nem lehet tudni, mi a jó megoldás. Egy azonban semmiképp sem. Ha hallgatunk. Viszont ha már úgy döntünk, hogy előállunk, azt mindenképp szemtől szembe tegyük. Mert így még ha szörnyű is amit közölni akarunk legalább nem lealacsonyító....
És van még egy dolog, ami szerintem fontos lehet. Amikor valaki olyannak a szemét "akarjuk felnyitni", akinek nincs szüksége rá. Aki tudja, mi a helyzet, vagy aki nem, de nem is akarja tudni... Itt maximum próbálkozni lehet. De vigyázzunk, mert könnyen magunkra haragíthatjuk az illetőt, ha mindezt ő okoskodásnak hiszi...
Szóval az igazság az, hogy....hogy nem lehet soha de soha tudni azt, hogy épp mivel teszünk jót. Maximum majd az élet hozza az eredményeket.
Utolsó kommentek