Gyerekkoromban az egyik kedvenc elfoglaltságunk a csajokkal az volt, hogy újságokban szemezgettük a társkereső rovatokat, és könnyesre röhögtük rajta magunkat. Azt hittük, hogy ez csak az igazán szánalmas embereknek való, és hogy nekünk erre a büdös életben nem lesz szükségünk... Tévedtünk.

Kislány korunkban elképzelünk egy képet, hogy milyen lesz majd a mi szép szőke hercegünk, aki majd egyszer csak feltűnik az életünkben, felkap bennünket és ellovagol velünk a naplementébe.

Töviről hegyire kigondoljuk, hogy milyen lesz a haja, a szeme, a fizikuma, hol fog dolgozni, és még egy csomó minden mást, ami számunkra fontos. Aztán ahogy kezdünk felnőni ezek az igények egyre csak nőnek majd. Például, hogy milyen legyen a végzettsége, melyik legyen a kedvenc együttese, mi legyen a kedvenc étele...Majd az évek tesznek  még mellé akár ezer meg ezer tulajdonságot.

Aztán később elkezdenek kopni ezek az elvárások. Már nem baj, ha kicsit kopaszodik, vagy, ha nem kockás a hasa, ha nem a legjobb kocsival jár, vagy ha nem öltönyös a melója.

És mindez azért, mert az évek során rájövünk arra, hogy nem ez számít. Csak az lenne a kérdés, hogy akkor vajon mi...

Néhány nappal ezelőtt egy mostanában egyre többször előforduló jelenségnek voltam a része, ami arra sarkallt, hogy sztori legyen belőle :)

Talán a legsérülékenyebb dolog a világon a párkapcsolatok után a barátság. Hiszen legyen akár egy neműek akár ellenkező neműek között mindig nagy a súrlódási lehetőség. De azt hiszem nem árt, ha mindkettőről szót ejtek.

Igen, minden téma mindig számomra is aktuális... :)

Nem fogom sosem megérteni? Miért hazudnak? Miért jó ez nekik? A lelkük nyugodtabb, ha mégegy csajjal többet tudnak hülyíteni?

Egyszerűen nem értem.

Úgy éreztem, hogy ennek utána kell járnom, és többféle „szakirodalmat” átolvasva  a következőkre jutottam: